Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Enikőnek hívnak. Immáron 27. életévembe léptem. 22 éves voltam, mikor igazán elkezdtem a sütéssel, főzéssel foglalkozni. Első diplomámat újságírás szakon végeztem, de mindig is érdekelt a vendéglátás, ezért jelentkeztem a Gazdasági Főiskola vendéglátó szakmedzser képzésére. Szakmai gyakorlatomat egy pici étterem konyháján töltöttem.

A konyha, és a sütés szeretete nem véletlen. Anyukám és nagymamám is remekül boldogul a konyhában, legyen szó főzésről, vagy sütésről egyaránt.

Kezdetben a desszertek készítése vonzott igazán. Hozzáteszem soha nem a kinézet volt az elsődleges, sokkal inkább az íz. Persze a látvány is sokat számít, viszont lehet valami nagyon szép, ha belül fele annyira sem jó. Hál' Istennek mostanra az íz és a kinézet jó barátok lettek, így mostmár bátran meg merem mutatni nektek is. A sütik iránti szerelem a mai napig tart.

Aztán jött a gondolot, hogy ha már ennyire jól megy a sütés, akkor miért ne kísérletezhetnék a főzőssel is. Gyakorlataim alatt rengeteget tanulhattam nagyon jó szakácsoktól, amit most remélem tudok kamatoztatni. Azt le kell szögezzem, hogy a szakács, cukrász szakmát soha nem tanultam. Minden, amit tudok azt saját magam tapasztaltam, illetve azért talán a gének is közrejátszottak. Jelenleg is egy étteremben dolgozom, de csak megfigyelőként veszek részt a konyhai életben. Az igazi konyhai élet számomra munka után a saját konyhámban kezdődik. Az az én kis birodalmam, ahol teljesen ki tudok kapcsolni.

Egy apró dolgot kérek tőletek. Szeressétek az oldalt, szívvel lélekkel készítem Nektek.